A garéi református lelkész járandósága 1814-ben

Borsy Judit: A garéi református lelkész járandósága 1814-ben

 

1813-ban a Felső-Baranyai református kerület Baranya vármegyéhez azzal a kéréssel fordult, hogy hitelesítsék a lelkészi és tanítói járandóságokat, mivel a régi jegyzőkönyvben rögzített községek és lelkészek közti megállapodások már elavultak. A vármegye ezért egy bizottságot alakított, a bizottság végigjárta a református parókiákat, és a járandóságokról hiteles, községi elöljárók által aláírt szerződéseket készített. A vizsgálat során a községi elöljáróknak lehetőségük volt a község által sérelmezett pontokat jelezni, és a bizottság lehetőség szerint a panaszokat orvosolta. Az így kiegészített szerződéseket jegyzőkönyvbe másolták, melyet a Baranya Vármegye levéltárában megőriztek.

Ahány szerződés, annyiféle, de még egy szerződésen belül is többféle mértékegységgel, pénzzel számoltak. Ezek pontos értékét megadni szinte lehetetlen. A forinton és krajcáron kívül peták, márjás (máriás garas), garas egyaránt előfordul. A bort akóval és iccével mérték. Egy akó kb. 55-58 litert, egy icce 7-8 decilitert jelentett. A húst fontban, a búzát kilában, a csöves kukoricát nyolcaddal számították. A font mintegy fél kg, a kila 140 kg lehetett.

 A lelkészek jövedelme több forrásból származott. Volt amit a község egészének, volt amit a pároknak, és volt amit a gazdáknak kellett adniuk a lelészeknek, de az iskolás gyerekeknek is hozzá kellett járulni a lelkészek, tanítók megélhetéséhez. A keresztelő, esküvő és temetés díja a stólajövedelem szintén több tételből állt össze.

A bizottság 1814. január 25-én érkezett Garéba. A prédikátor jövedelmét 14 pontban foglalták össze.

 

Garéi (Garréi)[1] Prédikátori fizetés

  1. Minden pár fél kila búzát ád, az utolsót tetézve.
  2. Minden pár fél akó bort, harangozásért két iccét.
  3. Minden pár két nyolcada csűves kukoricát tetézve.
  4. Őszi vetés három hold minden munkájával, tavaszi két hold minden munkájával a nyomtatáson kívül.
  5. Egy kaszálló rét, mellybe terem négy kocsi széna.
  6. Minden Gazda egy szekér fát.
  7. Egy darab kender föld, mellybe bele megy két nyolcada mag, meg szántják, elvetik, kiáztatják.
  8. Minden gazda egy sódér[2], vagy a folyó ára.
  9. Halott prédikállás ha lukmás[3] lukmába, két font hús, két icce bor, az éneklésért  egy peták. Az énekszós halottért egy font hús, egy icce bor s egy peták. Ha tizenöt esztendőn alól való hal meg s prédikáltatik, egy forint. Az ifjak és leányok vasárnapi Catechizálásáért[4] egy napszám, vagy a folyó ára.
  10. Két házasuló levélért egy márjás. Öszve kötés tíz kr[5]. Esketés a legény egy forint ha külföldi, ha helybéli két márjás, mind ez, mind amaz két font hús, két icce bor. Menyasszony egy márjás. Keresztelés hét garas, minden koma egy garas.
  11. Minden oskolás gyermek fél akó bor, vagy folyó ára.
  12. Minden gyermek egy nyolcada csüves kukorica, egy csirke, szerdán, szombaton egy tojás, v.[6] helyette egy nyolc[7] csüs[8] kukorica.
  13. Sóra, faggyúra négy forint harminc kr.
  14. A parochialis épületek megtétettnek, a templom s temetőre jó gondot viselnek.

Ad 7. A régi conventióban[9]  fel lévén írva a kender megfonatása is, de mivel azt terhesnek mondották lenni, instantiájokra[10] megengedtetett, hogy valami más egyenlő fizetést gondoljanak ki, aminthogy ebben egyeztek meg, hogy a temetőt be fogják keríteni, megtrágyázni, s szilva fákkal beültetni, mellyet a Prédikátor fog használni.

 

Melly conventio1814-dik esztendei januárius holnap 25-én Garéba a hellységek lakossai előtt újonnan fel olvastattván, ugyanaz tovább is megerősíttetik. Költ mint feljebb

X Kozár Máté ör.[11] bíró

X Tamás Gyurka eskütt

X Soldos Antal gondviselő

X Tóth Izsák gondviselő

X Tóth András     

X Csire Máté

X Balaskó Miklós

X Kaszás Istvány

                                                                                    Mi előttünk:

                                                                                Tóth Ferenc Senior[12] mp.[13]

                                                                                 Kádas Imre mp. Psenior[14]

Kisfaludy István mp. T.[15] s ns[16] Baranya Vgye[17] eskűtje

Collatum cum originali per[18] Ig[19] Mitterpacher mp. Ord. judlium[20]

 

 

Garé a Pécsi Székeskáptalan uradalmához tartozott, a kegyúri jog és kötelesség tehát a katolikus földesurat illette. A kegyuraság komoly feladatot jelentett az uradalmaknak. Az 1790/91. évi 26. törvénycikk 2. pontja elrendelte, hogy a földbirtokosnak biztosítani kell a templom, iskola, lelkészház telkét, tehát a katolikus földesúrnak is törvény szerinti kötelessége volt a református egyházközség épületeinek területet biztosítani. Az épületek fenntartása viszont a község dolga volt: „… a templom s temetőre jó gondot viselnek.”

Ezen kívül igen gyakran, kertet, gyümölcsöst, szántót, rétet adott a kegyúr, ami a lelkészek megélhetéséhez szinte elengedhetetlen volt. A Pécsi Székeskáptalan három hold szántóföldet adott a garéi református lelkésznek őszi vetésre, két holdat pedig tavaszi vetésre. A lelkésznek járt még rét, „mellybe terem négy kocsi széna.” A kenderföld nagyságát az elvethető magok mennyiségével adták meg: „mellybe belemegy két nyolcada mag”.  A földesúrtól kapott földek teljes haszna a lelkészt illette, mivel ezután nem járt semmilyen dézsma vagy robot járandóság.

A földet a község művelte, a rétet is kaszálta, és a kenderföld művelésén kívül a kender feldolgozása is a községet terhelte. A kenderfölddel kapcsolatban a garéiak azt panaszolták, hogy a régi egyezségben a kender megfonása is szerepelt. A bizottság segítségével sikerült mindkét félnek előnyös egyezségre jutni. A fonás helyett a község elvállalta a temető körbekerítését, valamint gyümölcsfákkal való beültetését: „a temetőt be fogják keríteni, megtrágyázni, s szilva fákkal beültetni, mellyet a Prédikátor fog használni”

A prédikátor járandósága a község munkáján kívül az egyházközségben élő párok és gazdák hozzájárulásából származott. A pár a házaspáron kívül a gyerekeket, az együtt élő felnőtt testvért vagy szülőt jelentette, tehát egy családnak felelt meg. A párok vagyoni viszonyaiktól függetlenül ugyanolyan szolgáltatással tartoztak. Garéban minden pár ugyanannyi búzát, bort és csöves kukoricát adott.

A gazdákra kirótt hozzájárulás ellenben vagyoni viszonyuk szerint alakult. A gazda az egész telkes gazdát jelentette, így tehát egy gazdához több pár is tartozhatott, mivel egy párnak legtöbbször nem volt egy egész telke. A gazda fát, rőzsét és sonkát, csülköt (sódért) adott. Néhány községben az is szerepel a megállapodásban, hogy első vagy hátsó csülköt kell adni, amit aszerint határoztak meg, hogy a gazda több volt-e egy párnál vagy kevesebb. Járt a lelkésznek még sópénz és faggyúpénz is.

A tanítónak hasonló forrásokból hasonlóan sokszínű jövedelme volt. A pároknak búzát, kukoricát, a gazdának fát kellett adni a tanítónak, tekintet nélkül arra, hogy volt-e iskolás gyermekük. Garéban nem volt külön református tanító, a gyermekek tanítását a református lelkész végezte. Így a 14 pontban felsorolt járandóságnál az iskolás gyermekek kötelezettségei szerepelnek csak.

A garéi prédikátor a gyerekek tanításáért minden iskolástól fél akó bort, egynyolcad csöves kukricát, egy csirkét kapott. Érdekes a tojás adomány, minden gyermeknek szerdán és szombaton egy-egy tojást kellett vinnie az iskolába. A heti két tojást azonban kiválthatták kukoricával is.

Az iskola fűtéséről Garéban nem esik szó, de más községekben Szent Mihálytól Szent György napig, szeptember 29-től április 24-ig, vagyis a fűtésidényben, minden gyermek naponta két darab fát vitt magával az iskolába.

A lelkész-tanító állandó jövedelmének még hozzávetőleges mennyiségét is csak a párok pontos száma, és vagyoni viszonya alapján lehetne megbecsülni.

Ennél is kiszámíthatatlanabb volt a stóladíj, amely nemcsak a keresztelés, esküvő, temetés

számától függött, hanem az is számított, hogy például egy babának hány keresztszülőt választottak, mivel a 7 garason kívül minden keresztapának még egy garast kellett adni: „Keresztelés hét garas, minden koma egy garas.”  A református gyerekeknek pedig többnyire három-négy, sőt akár öt keresztapja és keresztanyja is lehetett.

 Az esketésnek más tarifája volt, ha a vőlegény helybéli volt, vagy „külföldi”, azaz más faluból jött. Néhány parókiánál azt is figyelembe vették, hogy a vőlegény helyben maradt, vagy házasságkötése után kiköltözött a faluból. A pénzen kívül húst és bort is kellett adni, a házasságlevélnek pedig külön díja volt. 

A temetések árát is több tényező befolyásolta. Természetes, hogy a könyörgéssel, prédikációval vagy énekkel tartott temetésnek különbözött a díja. Azonban mást kellett fizetni ha „lukmás” vagyis párbért fizető halt meg, és mást, ha párbért nem fizető. Az elhunyt kora is számított, a 15 év alatti temetéséért más díjat számítottak, mint a felnőttért. A pénzen kívül járt még hús és bor is a lelkésznek.        

Azokban a községekben, ahol volt tanító is, a temetésért őt is fizetni kellett. A tanító legtöbb helyen hivatalos volt a halotti torba. A bissei iskolamester szerződésében például ez állt: „…halottra való harangozásért hét kr, és a torba ebédre, vagy vacsorára hivattatik". [21]

Az 1813/14-ben lezajlott széleskörű felmérés értékes forrás, megmutatja, milyen sokszínű volt a református lelkészek, tanítók jövedelme, és valamelyest az életmódjukra is rávilágít. A községi bírók és esküdtek nevének feltüntetése szintén értékes adat.

 

Irodalom:

Bucsay Mihály: A protestantizmus története Magyarországon 1521-1945. Budapest, 1985.

A Debreceni Református Kollégium története. Szerkesztette: Barcza József. Budapest 1988.

Dienes Dénes – Ugrai János: A Sárospataki Református Kollégium története. Sárospata, 2013.

Források:

Magyar Nemzeti Levéltár Baranya Megyei Levéltára IV. 1. m. 8. Baranya Vármegye Nemesi Közgyűlésének iratai. Református lelkészek, tanítók járandósága vizsgálatára alakult választmány iratai.

Magyar Nemzeti Levéltár Baranya Megyei Levéltára XII. 14. Felsőbaranyai református egyházmegye egyházlátogatási jegyzőkönyvének másolata.

 

[1] Garré: Garé, község Baranya megyében

[2] Sódér: sonka

[3] Lukmás: párbért fizető

[4] Catechizálásért: katekézis, hittan oktatásért

[5] kr.: krajcár

[6] v. : vagy

[7] nyolc.: nyolcad

[8] csüs: csüves, csöves

[9] Conventio (lat.): megegyezés

[10] Instantia (lat.): kérelem, kérvény

[11] ör.: öreg

[12] Tóth Ferenc nagyharsányi prédikátor, felsőbaranyai esperes

[13] Mp., manu propria (lat.): saját kezűleg, saját kezével

[14] Kádas Imre kisharsányi prédikátor, felsőbaranyai alesperes. Psenior: Prosenior

[15] T.: Tekintetes

[16] Ns: nagyságos

[17] Vgye: Vármegye

[18] Collatum cum originali (lat.): az eredetivel egyeztette

[19] Ig: Ignác

[20] Ord. Judlium, Ordinarius judlium (lat.): rendes szolgabírója

[21] MNL BaML IV.1.m. 8.