Hónap dokumentuma: Jelentés az Állami Egyházügyi Hivatal megbízottjának...

Jelentés az Állami Egyházügyi Hivatal megbízottjának munkájáról

1952. január 1-től 1952. november 1-ig

 

Az Állami Egyházügyi Hivatal megbízottja, Zákányi József 1952. november 10-én írta meg jelentését a Művelődésügyi Minisztérium Egyházügyi Hivatalának, amelyben összefoglalja az 1952. év első tíz hónapjára vonatkozó munkáját. A jelentés egy példányát megküldte az MDP Baranya Megyei Bizottságának is. A kutatók, történészek számára a dokumentum igen hasznos forrás lehet – amelyet természetesen forráskritikával kell kezelnünk – hiszen számos adat, információ szerepel benne Baranya egyházi életére vonatkozóan.

Az egyházügyi megbízott munkáját három kérdés köré építette fel: az egyházakkal kötött „megegyezés” betartása és betartatása; a klerikális reakció tevékenységének korlátozása és visszaszorítása; a munkamódszer állandó javítása. Az említett „megegyezés”[1] értelmében az egyházaknak kötelességük volt a kormány által hozott határozatokat támogatniuk, továbbá kötelességük volt a szertartásaikat, istentiszteleteiket úgy szabályozni, hogy azok az állami feladatokat, a termelést ne akadályozzák. Mindezek ellenőrzése az egyházügyi megbízott egyik fontos feladata volt. A jelentés szerint munkáját elsősorban a megyei és járási pártszervezetek, másodsorban a megyei és járási tanácsok és a tömegszervezetek segítették.

Az év folyamán felmérte, hogy a megyében 242 katolikus pap van, ebből 192 vidéki plébániákon működik, 50 pedig Pécsett. A katolikus egyházmegye igazgatásában összesen 14 fő van. Baranyában 87 református lelkész működik, döntően a déli határsáv-járásokban. A jelentés szerint 11 evangélikus lelkész van (főképp a sásdi járásban), 3 görögkeleti pap (Mohácson, Lippón és Magyarbólyban) és 1 rabbi Pécsett.

Zákányi véleménye szerint Baranya 326 községéből 56-ban erős a vallási buzgalom. Ezt a templomba és a körmenetre járók, valamint a hitoktatásra jelentkezettek számából állapította meg. Javaslata szerint ezeken a helyeken az egyházak befolyását fokról fokra csökkenteni kell. Továbbá tanácsolja, hogy elsősorban ezeken a helyeken indítsák meg a népnevelő és felvilágosító természettudományi munkát. Később kitér arra is, hogy megyei viszonylatban a pécsi és a sásdi járásokban a legerősebb a vallásbuzgalom.

Jelentése alapján számos olyan község van, ahol észrevehető, hogy a klérus hatása és befolyása állandóan csökken. Ezt bizonyítja, hogy a templomba járók, az egyes körmenetekre járók, illetve a hitoktatásra jelentkezettek száma folyamatosan apad. Ezzel az egyes egyházi bevételek, adományok is csökkennek. Zákányi szerint ez érezhető az egész megyében, és az egyházmegyék igazgatásában is. Beszámolójában megemlíti, hogy hiányosan folynak be a hívektől az egyházi adók, szerinte a katolikus püspöki hivatal az utolsó fél évben állandó pénzzavarral küzdött. Hozzáteszi, hogy a református egyháznál még erősebb a csökkenés az adózás terén.

Az egyházügyi megbízott jelentése szerint Baranya 242 katolikus papjából 45 békepap.[2] Ezek a papi békemozgalomban aktívan vesznek részt, segítik az állami feladatok végrehajtását és erről a többi papot is próbálják meggyőzni. 70 olyan pap van, akik látszólag semleges álláspontot foglalnak el, teljesítik az állam iránti kötelezettségüket, óvakodnak az ellenséges megnyilvánulásoktól. És 127 olyan pap van, akik kimondottan ellenséges érzelműek. A jelentés szerint ezt sok esetben ki is mutatják. Ezek is végrehajtják ugyan – a püspök által is kiadott – rendelkezéseket, de amennyiben módjuk van rá, igyekeznek annak hatását lerontani. Példaként a munkaidő alatti istentiszteletek tartását, körmenetek rendezését, keresztjáró napok és különböző vallásbuzgalmi megmozdulások szervezését hozza fel. Kitér arra is, hogy az ellenséges magatartásokért felelősségre vontak papokat, és 11-től büntetésből megvonták az államsegélyt. Továbbá 15 papot büntetésből jól jövedelmező plébániákról, más, rosszabbul jövedelmező plébániákra helyeztek. 30 papot szóban intettek meg, figyelmeztetve őket arra, hogy az állam iránti kötelességüket be kell tartaniuk. Amennyiben nem, úgy kilátásba helyezték náluk a komolyabb felelősségre vonást is. A jelentés szerint a felelősségre vonásokat a püspök, a püspöki iroda igazgatója és az egyházügyi megbízott közösen eszközölték ki, a súlyosabb esetekben a püspök járt el. Hozzáteszi, hogy az elmúlt fél évben összesen 6 paptól vonták meg a hitoktatási engedélyt, mert nem tartották be az állam és egyház közötti megegyezést.

A megyében a reformátusoknál tehát 87 lelkész van. A beszámoló szerint túlnyomó többségük részt vesz a községek békemozgalmában. Aktívan szerepet vállalnak és több helyen elnökei a helyi békebizottságoknak. A templomba járók száma itt erősebb csökkenést mutat, mint a katolikus egyháznál. Az egyházügyi megbízott véleménye szerint a lelkészek nem fejtenek ki olyan erős aktivitást a vallásbuzgalom erősítésére, mint a katolikus papok. Zákányi ezek okait a családi körülményekben látja, ugyanis a legtöbb református lelkésznek nagy családja van.

Az evangélikusoknál hasonló a helyzet, mint a reformátusoknál. Túlnyomó többségük Pécsett és a sásdi járásban él. A jelentés kitér az egyéb egyházakra is, amelyek a következők: baptisták (Pécsett és környékén), nazarénusok (Mohácson, Beremenden és környékén), adventisták (Pécsett), jehovisták (Pécsett és környékén), őskeresztények (Pécsett, Szigetváron és környékén). Zákányi jelentése közös szóval „szektáknak” nevezi őket. Megyei szinten összesen 14 településen fordulnak elő és összesen 55 prédikátoruk van. Zákányi elismeri, hogy az egyéb egyházakról teljesen átfogó képe nincs. A „felderítést” nehezíti, hogy gyakran változtatják lakhelyüket. Említi azt is, hogy részükről még különös ellenséges megnyilvánulásról nem tud.

Zákányi külön kitér az iparvidékek vallásbuzgalmára. Jelentéséből kiderül, hogy a pécsvidéki bányatelepeken főképp a bányászasszonyok járnak el templomba, a férfiak kevésbé. Ez tapasztalható: Pécsbányatelepen, Pécsszabolcson, Komlón és Vasason. Hozzáteszi, hogy az utóbbi hónapokban Komlón némileg erősödött a templomba járók száma, mert sok falusi munkavállaló ott telepedett le.

A jelentés részletezi az Állami Egyházügyi Hivatal viszonyát az egyes tömegszervezetekhez is. Említi, hogy a járási tanácsokkal a viszony jó, mert járásonként ki van jelölve egy felelős személy, aki az egyház részéről történő, esetleges ellenséges megnyilvánulásokról beszámol az egyházügyi megbízottnak. A járási rendőrkapitányságokkal a hivatal a megyei rendőrkapitányságon keresztül tartja fenn a kapcsolatot. A rendőrség állandóan közli a hivatallal a megyében előforduló hitbuzgalmi megmozdulásokat. A jelentés szerint a Magyar Nők Demokratikus Szövetségével (MNDSZ) és a Dolgozó Ifjúság Szövetségével (DISZ) a kapcsolat rossz. Zákányi ezt részben a hivatal, részben a két tömegszervezet hibájának tartja. Véleménye szerint ezek nem fordítanak elég gondot az egyház elleni küzdelemre. Továbbá említi, hogy jó a kapcsolat és rendszeres az együttműködés a megyei tanács népművelési osztályával és az oktatási osztályával, illetve a sajtóval. Utóbbi nyomán már számos, egyházellenes cikket jelentetett meg az Állami Egyházügyi Hivatal. A jelentés kitér arra is, hogy a kapcsolat az Államvédelmi Hatósággal (ÁVH) megvan ugyan, de a hivatal konkrét segítséget nem kap. A kapcsolat főképp arra szorítkozik, hogy az egyházügyi megbízott rendszeresen tájékoztatást ad az ÁVH-nak bizonyos vallásos megmozdulásokról vagy egyházi problémákról.

Az egyházügyi megbízott végül összefoglalja jelentését, amelyben arra a megállapításra jut, hogy Baranya területén a vallásos élet állandó, de lassú csökkenést mutat. Ezt bizonyítja, hogy a templomba járók száma, a vallásbuzgalmi megmozdulások, körmenetek, keresztjáró napok stb. résztvevőinek száma folyamatosan csökken. Az összefoglaló említést tesz arról is, hogy szeptemberben a református egyház vezető püspökeinek részvételével három napos konferenciát, ún. „református csendes napokat” tartottak Nagypeterden. Itt Bereczky Albert[3] és Péter János[4] református püspökök beszámoltak a Svédországban tartott protestáns lelkészek Világ Tanácsának Konferenciájáról.

A jelentés végén az egyházügyi megbízott javaslatai szerepelnek. Véleménye szerint a hivatal munkáját hátráltatja, hogy a Püspöki Palota egyházügyi megbízottja már három hónapja a párt Megyei Bizottságához került (név szerint említi: Jáhn elvtárs), és helyébe még nem lett „megfelelő káder beállítva”. Javasolja, hogy sürgősen állítsanak a helyére megfelelő munkaerőt. A továbbiakban adminisztratív jellegű javaslatai szerepelnek, illetve megemlíti, hogy támogat egy olyan értekezletet – a Megyei Pártbizottság vezetésével –, amelyen minden érintett szerv képviselője részt venne. Zákányi szerint itt lehetőség nyílna, hogy közösen tárgyalják meg az egyes feladatokat, amelyek szükségesek ahhoz, hogy a megye vallásbuzgalmi megmozdulásait korlátozhassák.

 

 

A dokumentum eredeti, írógéppel írott tisztázat. Téglalap alakú érkeztető bélyegzővel: Érkezett: 1952. XI. 10. 15/1/1435. M.B. 1952. év.

 

A dokumentum tárolási helye és levéltári jelzete: MNL Baranya Megyei Levéltára, Király utcai részleg, XXXV. 36. MDP Baranya Megyei Bizottsága, I.fcs. Végrehajtó Bizottsági ülések jegyzőkönyvei, 39.őe. Jelentések. 1952. november 10. Jelentés az Állami Egyházügyi Hivatal megbízottjának munkájáról 1952. január 1-től 1952. november 1-ig.

 

Ajánlott Irodalom:

 

GYARMATI György: A Rákosi-korszak. Rendszerváltó fordulatok évtizede Magyarországon 1945–1956. ÁBTL–Rubicon, Budapest, 2011.

GYARMATI György: A káderrendszer és a rendszer kádere az ötvenes években. In: Valóság, 1991. 2. sz. 51–63.

GYARMATI György: Káderpolitika a Rákosi-korszak tanácsrendszerében: 1950–1953. In: Magyar Tudomány, 1998. 10. sz. 1183–1194.

HORVÁTH Sándor (szerk.): Mindennapok Rákosi és Kádár korában. Nyitott Könyvműhely, Budapest, 2008.

HUSZÁR Tibor: Az elittől a nómenklatúráig. Az intézményesített káderpolitika kialakulása Magyarországon 1945–1989. Corvina, Budapest, 2007.

VALUCH Tibor: Magyarország társadalomtörténete a XX. század második felében. Osiris, Budapest, 2005.

 

 

Kult László

főlevéltáros, megyei levéltár-igazgató

Magyar Nemzeti Levéltár Baranya Megyei Levéltára

 

[1] Az ún. Állam és Egyház közti megállapodást 1950. augusztus 30-án kötötték meg, amely a Magyar Népköztársaság által a Magyar Püspöki Karra kényszerített egyezség volt. Ebben a püspöki kar elismeri és állampolgári kötelességének megfelelően támogatja a Magyar Népköztársaság államrendjét és alkotmányát.

[2] A békepapi mozgalom alapvető célja az egyház belső megosztása volt, vagyis az alsópapság szembeállítása a főpapsággal, illetve a klérusnak az állammal való együttműködését szervező mozgalom. Magyarországon csak a katolikus egyházon belül szervezték meg. 1950. augusztus 1-jén a Budapesti Tudományegyetem aulájában tartott papi gyűlésen alakult meg a Katolikus Papok Országos Békebizottsága. A békepapi mozgalom megyénként szerveződött, és a helyi egyházügyi megbízottak irányították. Az 1960-as évek közepétől vesztett jelentőségéből, az 1980-as évekre a mozgalom teljesen elhalt, de formálisan csak a rendszerváltáskor számolták fel.

[3] Bereczky Albert 1948–1958 között a Dunamelléki Református Egyházkerület püspöke. 1949–1958 között vezetője volt a református konventnek és zsinatnak. Az egyházi békemozgalom egyik vezető személyisége. In: Történelmi Tár. Digitális História adatbázis.

[4] Péter János 1949–1956 között a Tiszántúli Református Egyházkerület püspöke. 1961–1973 között Magyarország külügyminisztere. In: Történelmi Tár. Digitális História adatbázis.