Hónap dokumentuma: "A Pécsvárosi és Baranyamegyei közlevéltárak iratfelvonó...

 

"A Pécsvárosi és Baranyamegyei közlevéltárak iratfelvonó szerkezetének leirása",

avagy az újító mozgalom a pécsi levéltárakban 1951-1952

 

Előzmények, az újító mozgalom kezdetei (1948-1951)

            A korabeli szocialista gazdaságpolitika által bevezetett gazdasági reform célja az volt, hogy a háború viszontagságai között elpusztult és hadizsákmányként, illetve részben jóvátétel miatt kifosztott üzemekben radikálisan visszaesett termelést fokozza, és minél előbb kialakítsa – államosítások, majd a földreformot követő erőszakos kollektivizálás révén – a szocialista tulajdonviszonyokat. Szintén cél volt a tervszerű gazdálkodás bevezetése, az egyének és vállalati kollektívák anyagi ösztönzése. Ezen okokból központilag gondolták ki és rendelték el a szocialista munkaverseny, a Sztahanov- és újító mozgalom elindítását.[1]

            A gazdasági és politikai okok egyaránt indokolták a műszaki fejlesztés meggyorsításának szükségességét. A műszaki haladást biztosító számos egyéb szereplő mellett az újítói mozgalmat a szocialista állam már a "felszabadulást" követően – szovjet minta alapján – igyekezett szinte azonnal meghonosítani, és az anyagi ösztönzés szükségességének és jogosságának szempontjait felismerve az eredményességet a jog eszközeivel is biztosítani szándékozott.[2]

            „A műszaki újítások díjazásáról szóló első jogszabály, az 11940/1948. (XI.30.) Korm. sz. rendelet 1.§-a alapelvként kimondotta a következőket:  Nemzetgazdaságunkban (iparban, bányászatban, közlekedésben, mezőgazdaságban stb.) valamely hasznos eredmény elérése vagy valamely szociális szükséglet kielégítésére alkalmas újítás szerzőjét az újítás elfogadása és megvalósítása esetén a jelen rendeletben megállapított pénzbeli díjazásban kell részesíteni.”[3] A törvény szabályozta az újítók jogait, körét és azok díjazását. Az államosított gyárakban mindenkit érdekeltté akartak tenni a fejlesztésben, legyen az technológiai vagy szervezési fejlesztés.

            Ezt a jogszabályt írta felül a Magyar Népköztársaság minisztertanácsának 151/1950. (V.31.) M.T. sz. rendelete[4] az újítási ügyek intézéséről, amely külön fejezetekben tárgyalta az újítás fogalmát és díjazását, a szervezeti és eljárási szabályokat, az újító tevékenység tervszerű fejlesztését, valamint a büntető és hatályba léptető rendelkezéseket. Újdonságként bevezette a tapasztalatcsere-díj intézményét, amely szerint „Ha valamely vállalat átvétel vagy tapasztalatcsere után vezet be egy újítást, az eredeti újítót az átvevő vállalatnál mutatkozó megtakarítás után az újítási díj 75%-át kapta. Az átvételt javasoló dolgozó pedig az újítási díj 10%-át.”[5]

            A Magyar Népköztársaság minisztertanácsának 56/1951. (II.27.) M.T. sz. rendelete[6] az újítási ügyek intézésének egységes szabályozásáról már egy átdolgozott és az eddiginél is részletesebb szabályozási környezetet jelentett az újítási mozgalomnak. A „…rendelet módosította az újítás fogalmát; különbséget tett műszaki tökéletesítés, termelési ésszerűsítés és ügyviteli (adminisztratív) ésszerűsítés között. E differenciálás azután a díjazásban is jelentkezett. Termelési ésszerűsítés esetén az újító a műszaki tökéletesítés után járó díj 50%-át kapta, míg ügyviteli ésszerűsítés esetén a javaslattevő jutalomban részesülhetett. […] Meghatározta a jogszabály az újítási díj alsó határát 50 Ft-ban, felső határát 100 000 Ft-ban.”[7]

            Az újító mozgalom – mint a munkaverseny egyik részterülete – első időszakában (1948-1957) fő feladatának a megtakarítást eredményező újítások támogatását tekintette, mivel a tervutasításos gazdasági rendszer jellegéből adódóan a termelés mennyiségi fejlesztése volt a legfontosabb.

 

Újítás és ésszerűsítés a levéltári munkában

            "A VKM 1950. okt. 23-án kelt 1021-3-5/1950. I. főosztály sz. átiratában a 151/1950. M.T. sz. rendeletére hivatkozva az Országos Levéltárban is elrendelte az Ujitó Bizottság megszervezését. Múlt év decemberében kezdte meg a bizottság a működését. Az indulásnál sok nehézséggel kellett megküzdenie és ezek a nehézségek részben még ma is - egy év után - fennállnak. A főnehézség itt is -, akár csak az üzemekben - a maradi, konzervatív felfogás volt, a régihez, a megszokotthoz való ragaszkodás, a sokévtizedes levéltári gyakorlat, és tapasztalat fetisizálása. Ezen túlmenően méginkább megnehezítette a helyzetet az a felfogás, hogy a Levéltár nem termelő üzem és nem is adminisztratív hivatal lévén, nem adhat lehetőséget ujitói, vagy ésszerüsitői tevékenységnek. [...] Az Ujitó Bizottság legfontosabb tevékenységéhez tartozott a beérkezett ujitások, ésszerüsítések elbírálása, szakértői vélemények kikérése a javaslatokkal kapcsolatban és a jutalmakra vonatkozó javaslattétel. [...] A jövő feladatait illetően végül rá kell mutatnunk arra, hogy az Országos Levéltár Ujitó Bizottságának az illetékessége csak az OL-ra terjed, viszont a levéltárosok többsége nem az OL-ban dolgozik. E levéltárosok - köztük a nagyszámú vidékiek - eddig nem voltak beszervezve az ujitó mozgalomba. Ezért javasoltuk a közelmúltban, hogy szerveztessék az egyetemes magyar levéltárügy ujitási és ésszerüsitési feladatainak a megoldására központi Ujitó Bizottság a felügyeleti hatóság, a Levéltárak Országos Központja keretében. Ennek a bizottságnak az illetékessége terjedjen ki az összes levéltárakra, ahogyan pl. a megyei tanácsok mellett levő U.B.-ok intézik a megye összes iskoláinak ujitási ügyeit. Az 1952-es év munkálataival kapcsolatban feltehető, hogy vidéken a levéltárvezetők és levéltári dolgozók számára komoly problémákat fog okozni a nagy tömegü iratbeszállitás, valamint az iratselejtezések lebonyolitása. Sok helyes kezdeményezésre, ötletre, ésszerüsitésre adnak lehetőséget ezek a munkálatok. Ezen feladatok helyes megszervezéséhez és lebonyolitásához kell, hogy segítséget nyujtson, a vidék számára egy központi Ujitó Bizottság."[8]

            Az Országos Levéltárban sikeresen bevezetett újító mozgalomhoz már 1951-ben csatlakoztak a pécsi székhelyű Pécs városi és Baranya megyei közlevéltárak is − saját újításaik felterjesztésével − meg sem várva a számukra illetékes Levéltárak Központi Újító Bizottságának létrehozását, amelyre csak 1952. július 1-én került sor. Az alábbi újítást az említett levéltárak a Kossuth Lajos (ma Király) utca 11. szám alá való költözésük során az iratanyag emeletre történő feljuttatásához alkalmazták sikerrel, ami által jelentős idő és pénz megtakarítást értek el a tervezetthez képest. Az Országos Levéltár Újítóbizottsága ezért összesen 200 Ft pénzjutalomban részesítette az iratfelvonó szerkezet kiötlőit és megvalósítóit (lásd a Baranya megyei Közlevéltár 365/1951. ikt. sz. ügyiratát). A pénz felvételét igazoló elismervény szintén az ügyirat része.


 A Pécsvárosi és Baranyamegyei közlevéltárak iratfelvonó szerkezetének leirása. Budapest, 1951. december 17.

MNL BaML VIII. 703. Baranya Megyei Levéltár iratai 365/1951


 Ráday Vilmos levele dr. Mérő József levéltárvezetőnek. Budapest, 1951. december 17.

MNL BaML VIII. 703. Baranya Megyei Levéltár iratai 365/1951.


 Elismervény a jutalomdíj felvételéről. Pécs, 1951. december 19.

MNL BaML VIII. 703. Baranya Megyei Levéltár iratai 365/1951.


            A Kossuth Lajos (ma Király) utca 11. szám alá, saját épületbe költözött Pécs városi és Baranya megyei Közlevéltárak összevonásával 1952. január 1-vel szerveződött meg a Pécsi Közlevéltár. 1952 áprilisában a LOK megküldte a Levéltárak Központi Újító Bizottságának felhívását az Országos Levéltári Ötletnapra vonatkozóan, amelyben a közlevéltárak vezetőitől a levéltári munka megkönnyítését, javítását célzó ötletek, újítások megküldését várták,


"Ö T L E T N A P.

            A Levéltárak Központi Ujitó Bizottsága f.é. május 16-án fogja megrendezni az Országos Levéltár épületében a hivatali idő befejezése után d.u. 5 órakor.

            Az Ötletnapra szánt ujitási és ésszerüsitési javaslatok s ötletek május 15-én d.u. 5 óráig nyujthatók be a Bizottság bármely tagjánál, ill az ujitó megbizottnál a 22-es szobában. Az ötleteket lehetőleg gépen irva két példányban kérjük.

            Bárki előadhatja javaslatát azonban élőszóval is, azt az ujitási megbizott, vagy a bizottság bármely tagja irásba foglalja.

            Javaslatokat és ötleteket természetesen magán az Ötletnapon élőszóval is bárki előadhat.

            Az ötleteket az erre a célra alakitott birálóbizottság birálja. Tagjai a hivatalvezetés, a Párt, Szakszervezet, a LOK s az Ujitási Bizottság. A benyujtott ötletek megtárgyalása, mint az alső ötletnapon is, május 16-án d.u. 5 órakor nyilvánosan, a dolgozók jelenlétében történik, amikor is a biráló Bizottság a megvalósitásra alkalmas ötleteket a helyszinen azonnal dijazza.

            Ha valamely ötlet ujitásnak minősithető, azt az Ujitó Bizottság az Ötletnap után szabályszerü eljárás alá vonja és később, mint ujitást még külön is dijazza. E dijazásból a 200 forintnál nem nagyobb ötletnapi jutalom nem kerül levonásra.

            Az Ujitó Bizottság a második Ötletnapra különösen az alábbi munkaterületekre hivja fel a dolgozók figyelmét.

            1./ Selejtezés: Annak elvi és gyakorlati kérdései.

            2./ Részletes leltár: elvi és gyakorlati kérdései /Különösen a tárgyrovat és hivataltörténeti részhez./

            3./ Rendezési munkákkal kapcsolatos ujitások és ésszerüsitések, különös tekintettel a tudományos kutatás sürgős szükségleteinek és követelményeinek kielégithetésére. Szovjet példa nyomán uj módszerek és elvek feltárása az anyag rendezésének és használhatóvá tételének meggyorsitása.

            4./ Tétellajstromok és conspectusok elvi és gyakorlati kérdései.

            5./ A levéltári anyag dokumentációja és propagálása: a kulturforradalom szolgálata levéltári dokumentumokkal.

            6./ Levéltári terminológia.

            7./ Gazda-mozgalom fejlesztése és kiterjesztése.

            8./ Takarékosság - önköltségcsökkentés.

            9./ Mindenfajta egyéb természetü hasznos ötlet.

            A fenti területeken tulmenőleg minden olyan ötletet szivesen várunk, amely bármely tekintetben munkánkat tökéletesiti és annak eredményeit fokozza.

            Készüljünk fel tehát a második Ötletnapra és nyujtsuk be ötleteinket minél gyorsabban az Ujitó Bizottságnak!

Budapest, 1952. április 29-én.

                                                                                   Levéltárak Központi Ujitó Bizottsága"[9]


noha a Levéltárak Központi Újító Bizottsága hivatalosan csak július 1-vel alakult meg.[10] A 151/ 1950. (V. 31.) M. T. számú rendelet értelmében a közületi szervekben is újítási megbízottat kellett kijelölni, melynek végrehajtásáról jelenteni kellett a Központnak.[11]

            Azonban nem minden felterjesztett újítás nyerte el eleinte az OL, majd később a LOK Újító Bizottságának támogatását, amely döntés végül − elesvén az újításért járó díjazástól − értetlenséget, illetve sértettséget váltott ki a felterjesztőből, lásd a következő két levélváltást:


"254/1952. sz.                                                                             Tárgy: Ujitások.

Pécsi Közlevéltár.                                                                       Hiv.sz: 1610-U3-5/1952. LOK sz.

Pécs. Kossuth Lajos u. 11.

 

Levéltárak Országos Központja Vezetőségének.

Budapest.

I. Uri utca 54-56.

Az Ujitási Bizottság megalakulásáról szóló értesítést tagadhatatlanul bizonyos mélabuval fogadtam. Még a mult év tavaszán egy adminisztrácios ujitás részleteit ismertettem Központommal, éppen Központom felhivására. Ez alapszámos rendszer, mely mostmár az uj csoportszámos bevezetéssel idoszerütlenné vált, 30%kal csökkentette a levéltári adminisztráciot, a szereléseket megkönnyitette. Az elmult egy esztendő alatt, jóllehet az ujitás elég időmet elvette, választ sem kaptam arra, hogy a terv megfelelő-e, van-e kifogásolni való, amelyet további eljárással kiküszöbölhetünk. E némaság igen lecsökkentette a kezdeti lendületemet hasonló kérdésekben, mert voltak olyan ujitások, melyek két hét mulva választ kaptak.

Pécs. 1952. március 15.

 

                                                                                                      /Vörös Márton/

                                                                                                      levéltárvezető"[12]


"LEVÉLTÁRAK ORSZÁGOS KÖZPONTJA

BUDAPEST I., URI-U. 54-56. SZ.

Postahiv. Bp. I/1a; Pf.2, T:160-242                                          

224-1/1952. LOK sz.                                                                  Tárgy: Pécsi ujitások ügye.

 

Pécsi Közlevéltár Vezetőjének,

P é c s

Kossuth Lajos-u 11.

Az 1951. tavaszán benyujtott, iktatással kapcsolatos ujitási javaslatára azért nem kapott választ, mert azt a LOK hozzászólás végett több szakértőnek megküldte s mire a válaszok megérkeztek, addigra köztudomásuvá vált a csoportszámos iktatás kötelező alkalmazásának elrendelése, így javaslata tárgytalanná vált.

Budapest, 1952. március 21.

 

  A kiadmány hiteléül:                                                                               

                                                                 P.H.                           Schöner Albert sk.

     /Romhányi Emil/                                                                    a LOK h. vezetője.

      irodavezető."[13]


"224-3/1952. Pécs sz.                                                                 Tárgy: Ujitási javaslat a nagy selejtezésekhez.

Levéltárak Országos Központja Vezetőségének

Budapest.

I. Uri u. 54-56.

A 185/1952. M.T. számu rendelet végrehajtása alatt, az állandó ellenőrzések nyomán, a technikai megoldások terén mutatkozott nehézségek meggyőzhetnek mindenkit arról, hogy a jövőben hiba- és kármentes selejtezés a rendelkezés pontos betartása mellett sem végezhető. [...] Amikor szerény ujitásomat felterjesztem , szeretném felhivni szives támogatásukat egy kérdésben, mely reményem szerint nem fog megismétlődni. Még 1951. év elején a mostani ujitásomhoz hasonló reményekkel felterjesztettem egy adminisztráció-egyszerüsitési tervezetet. Ezt a Pécsi Közlevéltár 1951. év iratkezelésében be is vezette. Az ujitás csaknem egy évig feküdt az Országos Levéltár ujitási bizottságában, mignem az év végén kiérkezett az országos csoportszámos rendszer, melyet valójában 1951. év elejétől Pécsett bevezettünk. Közben apróbb ujitások jutalmazásáról futottak be hirek. E kis történettel kapcsolattal szabad lesz befejezésül egy idézettel élnem. Egy országos szervezésem nyomán Budapesten személyemet érdemtelenül ért ünnepség nyomán az egyik szónok ezt mondotta: "Sajátos jelensége Vörös Márton sorsának, hogy a startnál sokszor elsőnek indult s a finisnél mindig lemaradt." Hiszem, hogy jövő évben kiérkezett uj selejtezési rendelet nem fogja ezt ismét igazolni.

Pécs, 1952. junius 8.                                                                     /Vörös Márton/

                                                                                                    levéltárvezető"[14]


"LEVÉLTÁRAK KÖZPONTI UJITO BIZOTTSÁGA                                               1/952 Ujitási n.sz.

 

V ö r ö s  M á r t o n levéltár vezető

Pécs. Közlevéltár.

224-3/1952. Pécs sz. selejtezési utasitás ügykörjegyzékének egybeállitására vonatkozó javaslatát a bizottság letárgyalta azzal a határozattal, hogy majd ha a csoportszámosan kezelt iratok selejtezése aktuálissá válik, érdemben visszatér javaslatára.

Budapest, 1952. október 1.

                                                                                                             Baraczka István

                                                                                                            ujitási megbizott"[15]


            A Pécsi Közlevéltár technikai jellegű újításai közül kiemelnék egy frappánsan leírt, a korabeli viszonyoknak (pénz-, és áruhiány) megfelelő körülmények között − egyedi barkácsmódszer alkalmazásával − kialakított szerkezetet, amelynek sorsáról (díjazásáról) azonban egyelőre nem szolgálhatok releváns információval.           


"224-4/1952. Pécs sz.

Levéltárak Országos Központja

Ujitási Bizottságának

Budapest.

I., Uri u. 54-56.

 

Értesitem, hogy folyó hó 20-án, postán a LOK cimére elküldöttem Nagyiván Ferenc, a Pécsi Közlevéltár házfelügyelőjének ujitását. Az ujitás iratcsomózásra alkalmas, melyet 70 folyóméter anyag csomózásánál kipróbáltunk. Az ujitás kettős előnye:

1./ Csekély erővel olyan massziv csomókat hoz létre, amilyeneket kézi erővel, rátérdepléssel vagy

hasonló testi erőmüvi hatásokkal sem érhetünk el.

2./ A csomózás időtartamát 30%-al leröviditi.

Természetesen a csomók rendkivül feszes állapota folytán bizonyos százaléku helymegtakaritást is elérhetünk.

Az ujjitás leirása: A szerkezetet asztalhoz erősitjük. A mellékelt vaskapcsok a lerögzitést szolgálják. Ömlesztett anyagot nagy gyorsasággal lehet behelyezni. Egyformán alkalmas fraktura és normál csomózásra, mert a szintén mellékelt két fabetét a rakódási alapszintet felemeli. Tehát amikor a betét nincs benne, normált csomózunk, a betét behelyezésekor pedig frakturát. Az egyik betéten kiálló két kis fanyelv azt a célt szolgálja, hogy a lejtősen álló csomózó-gépbe helyezéskor az le ne csusszon. Nagyiván véleménye szerint a csomózó-gép teljesen hatásos akkor lehetne, ha forgató hengert vasból készitenék. A beküldött minta méretétől eltérően, helyesebb, ha a folio csomózásra is gondolva, a belső méret 42 cm. lenne és a magasságot is megemelnénk 20 cm.-re, hogy a normál anyag is kényelmesen beleférjen. A csomózandó anyag behelyezése előtt behelyezzük 1-2 gurtnit - szükségszerüség szerint - fa- vagy dekli-lapot is, s igy kezdjük az iratok behelyezését. Amikor a szükséges csomóvastagságot elértük, az anyagot összeszoritjuk és a behelyezett gurtnit összekötözzük. A gurtnit a gépezet nem szoritja össze, mert a szoritófelületekre helyezett léclapok a gurtnik mozgatható biztonságát szabadon hagyják.

Tekintettel arra, hogy a gépezet máris hasznot hozott a levéltár munkájában és gyakorlati célszerüsége bebizonyitott, továbbá arra, hogy Nagyiván Ferenc saját költségén készitette el az apparátust, jutalmazásánál sziveskedjék ezt figyelembe venni.

Pécs, 1952. IX. 22.

 

                                                                                                      /Vörös Márton/

                                                                                                      levéltárvezető"[16]


Az idézett forrásokat az eredeti helyesírással és szerkesztéssel, betűhíven közlöm.

 

 

Török Gábor, levéltári informatikus

MNL Baranya Megyei Levéltára

Források:

151/1950. (V.31.) M.T. sz. rendelet A Magyar Népköztársaság minisztertanácsának 151/1950. (V.31.) M.T. számú rendelete az újítási ügyek intézéséről. Magyar Közlöny. Minisztertanácsi és Miniszteri Rendeletek Tára, 1950/92. 757–764.
56/1951. (II.27.)  M.T. sz. rendelet A Magyar Népköztársaság minisztertanácsának 56/1951. (II.27.) M.T. számú rendelete az újítási ügyek intézésének egységes szabályozásáról. Magyar Közlöny. A Magyar Népköztársaság Hivatalos Lapja, 1951/35. 135–149.
MNL BaML VIII. 703. Magyar Nemzeti Levéltár Baranya Megyei Levéltára. VIII. 703. Baranya Megyei Levéltár iratai. 1950-2014.

Irodalom:

BÉRCZI 1975 Bérczi Imre: Az újítói tevékenység ösztönzésének jogi formái. In: Acta Universitatis Szegediensis de Attila József  Nominatae Acta Juridica et Politica, Tomus XXII., Fasciculus 2., Szeged, 1975., 3–7.
DÓKA 2000 Dóka Klára: Levéltártan. 1949-1967. In: Magyarország a XX. században. V. kötet. Szerk. Kollega Tarsoly István. Babits, Szekszárd, 2000. (Tudomány 2.) 339–351.
ELTER 2015 Elter Tamás: Sződd a selymet, elvtárs!  (http://www.origo.hu/tudomany/tortenelem/20150831-sztahanov-sztahanovista...) [2016.07.16.]
SZARKA 1996 Dr. Szarka Ernő: Iparjogvédelem Magyarországon. 100 éves a Magyar Szabadalmi Hivatal. Iparjogvédelmi és Szerzői Jogi Szemle, 101. 1996/2. (http://www.sztnh.gov.hu/hu/kiadv/ipsz/199604/fszarkacikk.html#6p) [2016.07.16.]
VÍGH 1951 Vígh Károly: Újítás és ésszerűsítés a levéltári munkában. Levéltári Híradó, 1. 1951/1. 60-62.

Rövidítések:

OL Országos Levéltár
LOK Levéltárak Országos Központja
VKM Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium
M.T. Minisztertanács
MDP Magyar Dolgozók Pártja
MNL BaML Magyar Nemzeti Levéltár Baranya Megyei Levéltára

 

 
[1] SZARKA 1996.

[2] BÉRCZI 1975. 3.

[3] BÉRCZI 1975. 4.

[4] 151/1950. (V.31.) M.T. sz. rendelet

[5] BÉRCZI 1975. 5.

[6] 56/1951. (II.27.) M.T. sz. rendelet

[7] BÉRCZI 1975. 5.

[8] VÍGH 1951. 60-62.

[9] MNL BaML VIII. 703. 224-1/1952.

[10] MNL BaML VIII. 703. 224-4/1952.

[11] MNL BaML VIII. 703. 224-5/1952.

[12] MNL BaML VIII. 703. 254/1952.

[13] MNL BaML VIII. 703. 285/1952.

[14] MNL BaML VIII. 703. 224-3/1952.

[15] MNL BaML VIII. 703. 224-7/1952.

[16] MNL BaML VIII. 703. 224-4/1952.